Nippon , hikikomori , magány

Menjünk csak szépen sorban . Szóval tegnap volt ns , Mitsuval és Bellel mentem , jó nagyot rajkodtunk már előtte is amikor kimentem eléjük és annyira felpörögtem hogy egész úton be nem állt a lepénylesőm ^^"
Aztán megérkeztünk shoxx-ra , csatlakozott hozzánk Koi is ^^ Bementünk lepakoltunk , stb stb .. .
aztán elkezdtünk táncolni , nem álltunk meg egészen 2-ig amikor is Koinak meg Mitsunak haza kellett menni , mi meg ketten Bellel még tovább roncsoltuk a hallóidegeinket XD
Aztán kb a vége előtt 20 perccel hazajöttünk, mert már hót fáradtak voltunk.
Mindent összetéve , a track list ( főleg Ji-é) mindent elsöpört , nagyomn nagyon jól voltak kiválogatva a számok ( még akkor is ha nem volt FITB vagy Rainbows , helyettük volt BID és Kuron) a sok kpopnak külön örvendeztem :) viszont nagyon sok barátom hiányzott kár volt hogy nem csoportosan voltunk , szóval mindezeket beleszámítva átlagos party volt .


Lehet , hogy a party hangulata hozta ki belőlem , vagy nem is tudom, az hogy visszaemlékeztem arra , hogy a májusi nipponon még minden annyira szép volt , nem voltak gondjaim , nem fájt a szívem senki miatt sem , mostmeg , ott ülünk ketten és mesélgetünk egymásnak pozitív illetve negatív tapasztalatokról , csalódásokról stb
Szóval nem tudom mifajta tényező váltotta ki belőlem már megint ezt a szívem legmélyéig hatoló fájdalmat , de azthiszem , hogy kijelenthetem , hogy tisztán feltétel nélkül éreztem :/
Ha csak arra gondolok , hogy annyira boldog lehettem volna ..akkor ... vele és minden szétrobbant , míg nem kishíjján ellenségek lettünk ...
Két fajta érzés bolyong bennem ezzel kapcsolatban :
1.
Mindent előlről akarok kezdeni , az egész barátságunkat , én most ezt teljes szívemből akarom ... mindennél jobban csak boldog szeretnék lenni , és tudom , biztos vagyok benne hogy ő is ... ugyan már ... tudom ő most is boldog , hiszen tökéletes barátai vannak , állandóan csak nevetgél meg mosolyog , mintha teljesen gondtalan lenne , de szinte 100%-ig biztos vagyok benne , hogy ő is hiányol engem és azt amilyen régen volt a kapcsolatunk , különben miért hallanám mindig vissza hogy még mindig állandó téma vagyok ? :)
Tisztában avgyok vele , hogy ezzel hogy ezt kimerem jelenteni lehet , hogy kurva nagyot fogok pofára esni , de lehet akkor legalább tisztán látnék .
Szóval ez lenne a kérésem , hogy próbáljunk meg megint olyan barátnők lenni , mint régen , nem kell hogy legjobb barátnők legyünk ( ez már túl sok plusz lenne , nemde? :D) csak ne úgy tekintsen rám mint egy " alkalmi barátra" vagy mint egy "haverra"

2.
Nagyon elegem van a sokszoros átbaszásokból és abból , hogy úgy vgyok kezelve mint egy játék baba . Velem ne szórakozzon senki , és még bőven van annyi lelkierőm hogy aki mégis arra vetemedik hogy hülyének néz azt képes vagyok arra sugalni , hogy jobb lenne , ha inkább békénhagyna , de jó nagy huzamosabb ideig , azthiszem ezt mindenki tanúsíthatja aki már látott vitatkozni ! Az hogy nem andta meg ( most ő ) az esélyt hogy újra kezdjük elszomorít , mert én nem vagyok olyan kitartó mint ő , hamar elmegy a kedve attól, hogy valakinek könyörögjek .
Ha neki megvannak a tökéletes barátai akkor köszönöm szépen , nem kívánok harcolni azért hogy végre kiverjem azt a csipát a szeméből ami engem kitakar a szép kis optimista látószögéből ( lehet , hogy bemocskolnám ? :D)
Én tényleg nagyon szeretem , de egy idő után tönkremegyek és bazshatom az egész érzést mert megőrülök megyek a sárgaházba a vörös helyett és életem végéig nyugtatókkal fognak kezelni , akkor meg már eszi a fene :/


Aztán végül pedig , azért vagyok most nagyon magányos , mert ittvolt a két legjobb suncy spancy-m és annyira szeretem őket és annyira jól is éreztem magam , hogy nagyon bele éltem magam az egészbe :) aztán bulájnak vége Bel hazamegy Micú a város másik végébe és megint egyedül vagyok , és sikitoznak a falak , gondolatok kuszálódnak a fejemben , magányos vagyok :/
Unatkozok nem tudom mi tévő legyek és ez kiborít annyira hogy mindjárt lefürdök hátha kicsit jobb lesz -.-

Köszi az olvasást ha idáig kibírtad :)