2009. november 2., hétfő

mushi desu arigatou <3

uchiakerarenai dare mo shinjirarenai dare mo kare mo
hora subete mienai sashikonda hikari ga kiete ima ni mo kareru
uchiakerarenai koto wa watashi no yowasa watashi no kako
eru mono mo aru keredo kitto te ni nigiru yasashisa ga kiete yuku to

kokoro ga tozashite ima ni mo kowarete yuku
namida wo koroshite warau hibi yo
kokoro ga shimeshita shinjiru imi no nasa wo
watashi wo koroshita gizen hito yo

eru mono mo aru keredo kitto te ni nigiru yasashisa ga
arifureta kotae wa ikiru koto hakushi ni modoshite umarekawaru

kokoro ga tozashite ima ni mo kuzureochiru
namida wo koroshite sakebu hibi yo
kokoro ga nokoshita shinjiru imi no tsuyosa
watashi wo koroshita watashi kokoro


Kis időre el fogok tűnni msn-ről , csak mert félek .. érzem magamon is a változást , érzem hogy az össze elrejtett negatívum előbújik belőlem , amiket olyan figyelmesen probálok rejtegetni , és már nem megy ...
És amúgy is ... nincs téma , nem az az ember vagyok aki a semmiről szívesen beszél ,ezt mindenki tudja rólam , és fáj látni azt a sok embert akiket a saját életem 10x-énél is jobban szeretek , fáj látni hogy olyan messze vannak , engem meg megesz a magány ._.


Bocsi Bel Koi Mistu , majd írok sms-t meg felhívlak titteket , csak adjatok egy kis erőt , szarul vagyok , köszi ^^

Mushi (Mellőzötten)


Senki előtt megnyílni nem tudok.
Megbízni senkiben meg nem bízhatok.
A szemeim többé képtelenek látni
a ragyogó fényt, mely lassan eloszlik,
még most sem, mikor elhervadok...

Amit kimutatni képtelen vagyok,
a gyengeségeimet, a fájó múltamat,
talán nem is kaphatom meg, amit akarok,
eltűnik - nincs kétség -
a jóság, melybe kapaszkodok...

Becsukódik a szívem,
még most is, mikor szétzuhanok,
Könnyeim fojtogatnak,
mégis, minden nap felkacagok.

A szívem megsúgta,
hogy már nincs, akiben bízhatok
megöltek, végül
megöltek az átkozott képmutatók.


Talán elnyerhetem mégis, amit akarok,
de eltűnik - nincs kétség -
a jóság, melybe kapaszkodok,
És nem boldogít a válasz,
hogy a halálom után egyszer
újra visszakapom...

A szívem megremeg,
még most is, mikor elporladok,
Könnyeim fojtogatnak,
mégis minden nap felordítok.

A szívem hagyott
erőt, létemben értelmet, mégis,
mégis a saját szívem volt,
amely végül elpusztított.








Köszönöm ! Ha ez jelent valamit ...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése